A gésagolyó története elég ködös, és sok megalapozatlan mítosz övezi, azonban azt kijelenthetjük, hogy nem új keletű találmány. Megnézzük, hogy mi ez, honnan ered, milyen evolúción ment át, és a ma elérhető verziók mit tehetnek a használójáért.
Lássuk, mit tudunk róla!
A gésagolyók történetében gyakran előkerül az az időpont, hogy i. sz. 500 körül már használták, azonban valójában erre nincs történeti bizonyíték, ezek inkább hagyományos beszámolók.
Ami ténylegesen dokumentált, az a rin-no-tama nevű eszköz, amit Liza Dalby japán kultúrával foglalkozó antropológus ír le Geisha című könyvében. Ez egy üreges, fémből készült golyó, melyben elhelyezkedik egy kisebb golyó, és finom csengő hangot hallat.
A rin-no-tama azonban nem bizonyíték arra, hogy az eszközt a gésák találták ki és használták, erre nincsenek bizonyítékok, a gésagolyó elnevezés inkább amolyan menet közben ráragadt marketingelnevezés.
Olyan történeteket is szép számmal találunk az interneten, amik szerint az ókori Kínában a nők jade golyókkal edzették a hüvelyüket, azonban ezzel az információval is érdemes óvatosan bánni bizonyítékok híján.
A rin-no-tama viszont jó kiindulópont a témában. Mivel egy belső golyóval (ezt ballasztgolyónak hívjuk napjainkban) rendelkezik, elsősorban nem örömszerzésre használhatták, hanem arra, hogy a viselőjének tudatosabb, finomabb testtudatosságot adhatott, fokozhatta az érzékenységet, ahogy a kisebb golyó a nagyobbik falának ütközött mozgás közben. A másik előny, hogy a finom mozgás a hüvely izmait önkéntelen összehúzódásokra késztette, ezzel edzve azt és a medencefenék izmait.
Hosszú, ködös pályafutása után a gésagolyók a 20. század második felére a nyugati szexuális kultúrában is feltörtek, „love balls”, „Ben Wa balls”, „Venus balls”, „geisha balls” és hasonló neveken.
Gésagolyók ma
A gésagolyók napjainkra óriási evolúción mentek át. Elérhetőek szilikonból, műanyagból, fémből, üvegből. Léteznek belső ballasztgolyós termékek, számtalan eltérő súlyban, méretben, színben juthatunk hozzájuk, de még vibrációval turbózott vagy távolról vezérelhető golyók közül is választhatunk.
A gésagolyó elengedhetetlen a Kegel-gyakorlatokhoz?
Arnold Kegel amerikai nőgyógyász az 1940-es években dolgozta ki a medencefenék izmainak erősítő „tornáját”, elsősorban vizelettartási problémákkal küzdő nők számára.
A későbbi évtizedekben különböző hüvelyi súlyokat és eszközöket kezdtek a nők a medencefenék-edzéshez használni.
Jellemzően a gésagolyók kétféleképpen fejtik ki hatásukat:
Az első, hogy kissé renyhe hüvelyi izmok esetén egészen egyszerűen a gravitáció kifelé húzza a golyókat álló helyzetben, melyeket tudatos izomösszehúzódásokkal meg kell próbálni visszatartani. Ez az oka annak, hogy a gésagolyók számtalan méretben és súlyban is érkezhetnek hozzánk: minél nagyobb és nehezebb egy golyó, annál nehezebb megtartani.
A második pedig a belső ballasztgolyós modelleknél: mozgás közben nekiütődik a belső golyó a külső falának, akárcsak a rin-no-tama esetében. Ez az apró inger segíthet érzékenyebbé tenni a hüvelyt, és önkéntelen izomösszehúzódásokat is kiválthat reakcióként a medencefenék izmaiban.
Mire jó a gésagolyó?
Az egyik hatalmas előnye, hogy pl. szülés után segíthet regenerálni, erősíteni a hüvelyi és medencefenéki izmokat, de az enyhe inkontinenciát is pozitívan befolyásolhatja. A másik, hogy az érzékenység fokozásával és az izmok erősítésével segíthet javítani a szexuális életünkön, intenzívebben megélni a behatolással járó együttléteket.
Hogyan kell használni?
A fentiek ismeretében érdemes választanunk terméket: kezdőként kisebb, könnyebb, egyszerűbb gésagolyót válasszunk, majd fokozatosan, óvatosan növelhetjük a terhelést.
A használat egyszerű: a golyót – vagy páros golyók esetén a golyókat – a hüvelybe kell helyezni, majd a medencefenék izmainak megfeszítésével bent tartani. Kezdőknek eleinte elegendő néhány percig használni, majd néhány hét gyakorlás után fokozatosan növelhető az időtartam.
A tisztítása kiemelten fontos a fertőzések elkerülése érdekében: minden használat előtt és után alaposan mossuk meg, és hagyjuk teljesen megszáradni a golyókat.
